A sérülés utáni rehabilitáció felépítése a “kontroll-káosz kontinuum” alapján, labdarúgók esetében.

1. Magas kontroll (High control)

Cél: A futáshoz való korai visszatérés során a cél az alacsonyabb sebességgel történő futás mennyiségének fokozatos növelése, a nagy sebességű futások (HSR – high speed running) számának minimalizálása (<60% maximális sebesség) és a sportspecifikus mozgások fokozatos visszavezetése.

Az alacsonyabb sebesség melletti lineáris futás minimalizálja a nagy felgyorsulások és lassulások mértékét (acceleration/deceleration), így ezek az adatok minimálisan jelennek meg ebben a fázisban.

A sportágspecifikus feladatok, azaz a labda beépítése minimálisan már megjelenik, de az is csak egyenes vonalú feladatokban. A munka és a pihenés arányának helyes beállításával pedig a megfelelő energiarendszer fejlesztését tesszük lehetővé.

Intenzitás-napok diagram (Szombat–Péntek):

• Recovery: regenerációs nap

• Off: teljes pihenőnap

• RTR1: return to running – futás elkezdése egyenes vonalban

• RTR2: futás elkezdése minimális specializációkkal

Az edzésterhelés a sérülés típusától/súlyától függően állítható.

2. Moderate control (Moderált kontroll)

Célok: Irányváltoztatások (COD – change of direction) bevezetése labdával és labda nélkül, a kontrollt a kissé kontrollált káosz irányába tolni.

Futások tekintetében a nagy sebességű futások (=HSR, >5,5 ms−1) terhelésének a progresszióján a hangsúly. Fokozatosan integráljuk a COD-t, hogy fokozatosan csökkentsük a magas kontrollt a játékoson.

A felgyorsítások és a lelassítások mennyiségét az irányváltozások intenzitása és mennyisége határozza meg.

A cél egyrészt az egyre több játékszituáció teremtése a játékos saját döntéseivel; vagyis nem határozzuk meg a feladat végrehajtásának minden egyes lépését, másrészt a robbanékony távolság (explosive distance) fokozatos növelése (2-ről 4 ms-ra – 1 <1 s) a játékos sérülés előtti edzésadataihoz képest.

Növeljük a lineáris nagy sebességű futásokat (a maximális sebesség 60%–70%-át érje el), illetve növeljük a COD aktivitást labdával és anélkül, hogy növeljük a mozgás variabilitását. Ezeknek a tevékenységeknek a relatív aránya a játékostól és a konkrét sérüléstől is függ.

3. Control to chaos (Elmozdulás a káosz felé)

Célok: Futballspecifikus heti rendszer bevezetése, igazodva a csapat terhelés modelljéhez. Célunk, hogy túlsúlyba kerüljön a játékspecifikus terhelés, a magasan kontrollált feladatoktól a „káoszba” való átmenetet következik (meghatározott mennyiségű terhelés, kiegészítve váratlan akciókkal).

Az erőnlét fejlesztése ebben a fázisban már kifejezetten futballspecifikusan zajlik, technikai szempontokat is magában foglal, az irányított feladatoktól a növekvő káoszig.

A hét úgy legyen kialakítva, hogy az „intenzív” és „extenzív” edzések szabályai szerint építse be a különböző játékelemeket az edzésspecifikusság növelése érdekében.

Az intenzív futball edzés lényege, hogy kisebb területen zajló játékkal túlsúlyba helyezzük a kitámasztások, gyorsítások/lassítások, irányváltások… számát az egyenes vonalú, hosszan tartó futásokkal szemben. A gyakorlatok több rövid passzt és rövidebb mozgásokat tartalmaznak, valamint progresszív, helyzetspecifikus gyorsítást/lassítást, robbanékony mozgásokat.

Az extenzív futball a tipikus meccsigényeket tükrözi, nagyobb területeket használva a nagyobb sebesség és távolság eléréséhez. Fokozatosan építi vissza a nagyobb sebességű (>65%–80% MS) futást, aerob erőintervallumokkal, hogy megcélozza a szükséges energiarendszereket.

Intenzitás-napok diagram (Szombat–Péntek):
Kinti pálya rehabilitációra vonatkoztatva az intenzív-extenzív edzésnapok eloszlása, beleértve a pihenőnapot (off) és a regenerációt (recovery).

4. Moderate chaos (Mérsékelt káosz)

Célok: Növelni a nagy sebességű futások (HSR) számát, elmozdulni a teljes káosz felé (megjósolhatatlan mozgások, minimális korlátozások), sportág-specifikus mozdulatok, valamint speciális játékgyakorlatok hozzáadásával.

Ebben a fázisban a HSR terhelés tovább növekszik mind kontrollált, mind kaotikus körülmények között. Fokozatosan növeljük az edzésidőt, ezzel is növelve a HSR-ok mennyiségét (max sebesség több, mint 75%-a), a finom irányváltoztatásokat.

A sprinttávolságot fokozatosan növeljük a játékos relatív mérkőzésigényei alapján, minimalizálva a „tüskéket” (a terhelés hirtelen, akut növekedését).

Ezen kívül, a technikai készségek fejlődését célzó játékgyakorlatok mellett egyre specifikusabb passz- és mozgásgyakorlatokat is építsünk be.

A heti összesített terhelésnek ebben a fázisban már el kell érnie a tipikus edzési szintet.

5. High chaos (Magas káosz)

Célok: Visszahelyezni a játékost a relatív heti edzésterhelésbe, közben olyan gyakorlatokat alkalmazunk, amelyek a legrosszabb forgatókönyvek tesztelésére szolgálnak. Ilyenek lehetnek a hirtelen gyorsítások, lassítások, ütközések…, mindezek teljesen kiszámíthatatlan játékszituációkban, azaz a teljes káoszban.

Technikai szempontok: átadás, átvétel és lövés; intenzitás szerint osztályozva rövid/közép/hosszú passzokra nézve. A felugrások, fejelések és szerelések vonatkozásában az intenzitása szerint statikus/dinamikus körülményeket is teremtsünk.

A technikai elemek mennyiségét fokozatosan növelni kell, és játékos- és sérülésspecifikusnak kell lennie.

Az utolsó fázisban a pozíció-specifikus kondicionálásra helyezzük a hangsúlyt, és tükrözzük a terhelés mértékét, az edzés intenzitását a sérülés előtti edzés-eredményekhez viszonyítva.

A helyzetspecifikus sebesség/erő-állóképesség gyakorlatok felkészítik a játékosokat a mérkőzés szituációkra – ahol a passz sebessége és iránya határozza meg, milyen gyorsan mozogjon a játékos.

Fontos figyelembe venni az adott sérüléssel kapcsolatos kontraindikációkat, a technikai elemeket az adott sérülésre vonatkozó szempontok szerint visszavezetni (pl. külön figyelni a belsős passzokra lágyéksérülés esetén, szökdelésekre achilles-sérülés esetén…).

Ez az utolsó fázis – az edzőkkel szorosan együttműködve – akár már a csapatedzés keretein belül is megvalósítható, így a kellő korlátozások mellett még fokozatosabbá tehető a csapatedzésekbe történő visszaállás.