Pályán végzett rehabilitáció

Élhetnek álmok nélkül, de álmok nélkül mi értelme lenne?

Szörnyen bánt a gondolat, hogy lassan 50 éve Aranylabdás magyar játékosok tömege veszett el valahol. Ekkoriban a labdarúgó szakmán belül a technika fogalmát átírták és ez megváltoztatta a játékosok képzését, pláne a technikai képzését. Addigi sikeres gondolkodásmódunkat lecseréltük egy másfajta felfogásra és ezáltal feloldozást is nyert a feladatokra. Ez sajnos a mai napig nem változott, és a régi technikai értelmezéssel az igazán nagy klasszisaink is eltűntek.

Tudom, hogy születtek és ma is születnek olyan magyar játékosok, akik többször is megnyerhetnék a világ legjobb labdarúgójának járó díjat. De ezek a tehetségek elvesznek, vagy nem teljesednek ki azzá, akik lehetnének. Ezért kelek fel nap mint nap és ezért dolgozom, hogy ez megváltozzon.

Immár 17 éve kutatom és elemzem a világklasszis labdarúgók megoldásai mögött rejlő összefüggéseket és törvényszerűségeket. Minden klasszisra jellemzőek az egyedi, folyamatosan visszatérő sémák. Biztosan állíthatom, hogy ha ezeket ismerjük és az ezek mögött rejlő logikát is, akkor ezek oktathatóvá válnak! Na pontosan ezzel foglalkozik a Neofoci!

Élhetnek álmok nélkül, de tudom, hogy az álmok valóra válnak!

Gyerekkorom óta imádom a focit és bár az élet nagyon sokféle területre vitt el, ez a szeretet mindig is velem maradt. Olyan játékosok nyűgöztek le eleinte, akik szinte előre tudták mi fog történni a pályán:

...hogy csak párat említsek, majd jöttek azok, akik gyermeki örömmel játszották ezt a játékot a legmagasabb szinten is.

A futball egy játék, amelyet addig érdemes csinálni, amíg az ember szereti, ugyanakkor az önkifejezésnek egy formája is.

Hiszem, hogy a futballista számára a pálya olyan, mint festőnek a vászon. Azért dolgozom a Neofutballnál, mert szent meggyőződésem, hogy minden játékosban van kiaknázatlan potenciál, amit odafigyeléssel és tudatos fejlesztéssel el lehet érni.

Ha már csak egy játékosnak sikerül segítenem elérni a céljait, már megérte.

Az elmúlt időszakban nagyon elkezdett érdekelni, hogy edzőként mit rontunk el, hogy már nincsenek igazán kreatív és felszabadult játékosok, és egyre kevesebb szórakoztató megoldást láthatunk meccseken.

Szerencsémre Janó edzőként végigkísért tizenéves koromban, így amikor az edzői szakmára adtam a fejemet egyből tudtam, hogy kin keresztül fogom tudni legjobban megérteni a dolgokat. Azóta úgy alakult az életem, hogy a mindennapjaimat az edzősködés teszi ki, és olyan helyekre sodort az élet, ahol rengeteget tanulhatok és kísérletezhetek. Folyamatosan vonom le a pozitív és negatív következtetéseket és mindig a saját bőrömön tapasztalhatom meg, hogy mi működik és mi nem.

Rengeteg Neofocis edzést néztem meg az elmúlt időszakban, és itt tényleg csodákat láttam. Itt nincsenek színes bóják, és felesleges gyakorlatok edzéseken. Mindenki értő tudással megy haza, és azok a mozdulatok, játékKÉPEk amiket itt tanultak a játékosok előbb-utóbb tudattalan cselekvésként láthatóvá válnak a pályán. Ezért is örülök, hogy ennek a projektnek edzőként is részese lehetek.

A célom olyan játékosok „nevelése”, akik meg fogják érteni azt, amit kér az edző tőlük egy taktikai táblánál, de olyan megoldásokat mutatnak a gyakorlatban amik már egyáltalán nem bemutathatóak egy taktikai táblánál. Amivel a Neofocinál találkozik egy játékos azt egy Varga Zoltán idézettel tudnám a legjobban összefoglalni: „A labdarúgás művészet, aki nem így közelít hozzá alapvető tévedésben van”.